Jelenlegi hely

Rapsónné vára

         Szovátától keletre, a Hideg-Juhod és Szilas patak összefolyása, valamint a Kápolna-mező fölött, nehezen megközelíthető, szédítő magasságban áll a szépséges tündérkirálynő, Rapsonné vára, egy csodálatosan szép andezit sziklatömbön.
         Bár okleveles források nem maradtak fenn a vár keletkezését illetően, a kutatók szerint Rapsónné várát az Árpád korban, a XI. század körül emelték. Rapsónné vára az erdélyi határvédelmi rendszer tagjaként a bucsini átjáró, illetve a Sóvidék, a só őrzését hivatott ellátni. Amint a keletkezése, úgy a pusztulása is kérdéses, nem valószinű, hogy megérte az Árpád-kor végét.

    Orbán Balázs így ír Rapsónné váráról, a Székelyföld leírása című művében:
         Parajd nem csak sósaknáiról nevezetes; környékén még sok más figyelmet, s felkutatást érdemlő hely van. Nem csak a természet gazdagítá fel kincseivel, hanem az emberek is hajdan sokat tevének érdekesítésére; s kedves olvasóim, ha kedvük van önöknek hozzám csatlakozni: egy érdekes sétára ajánkozom utmutatóúl.
         Felfelé megyünk, a már ismert Kis-Küküllő, illetőleg Nagy-ág vize kies völgyén. Félórai séta után, kicsapunk annak jobb oldali (északi) magas hegyeire. E völgyszegélyező hegysor tetején tul haladva, az Égetvész-nek háta mögött egy gyönyörü alakzatu trachyt torolvány (conglomerat) – szikla-csoport magasul fel; egy festői sziklacsúcs, melynek nyugati szöge falmeredeken van lemetszve; tetőcsucsa pedig gyönyörüen kicsipkézve; óriási szobrokat, sugárdiszgulákat, s más szeszélyes alakzatokat utánzó sziklaszálon lövelnek fel, mintazt mellékelt képünk mutatja. E hegy minden tekintetben nagyon érdekes, sőt költői; ha megmondjuk, hogy annak tető-lapján állott Rapsónné vára, ősváraink legérdekesebbike, legmesésebbike.
         A magas, meredek szikla-hegyet északról a Kis-Juhod vizé-nek mély, sötét völgye; délről és nyugatról a Szilas patak árka folyja körül, s csak is keleti oldalán van egy keskeny, szintén falmeredek oldalokkal biró hegynyak által a hátrább fekvő Kőris dombbal összefüggésben; s csak ott mászhatánk fel – egy a hegy oldalán merészen kanyargó ösvényen – a sziklacsúcs fennlapjára. Itt ezen csaknem megközelíthetlenül magas hegy-csúcson, széditő magasságban, állott Rapsónné vára, melynek legelőbb is rommaradványait mutatjuk be önöknek s azután elmondjuk rendre a hozzá kötött költői regéket is.
         E vár hosszukás féltojásdad alaku volt. Nyugatra forditott kerek büttüjén tul a hegy sziklafala át van metszve, ezen még most is tekintélyes mélységü átsánczoláson tul merész alakzatu sziklaszálak halmaza következik, azontul a hegynek ugy alolról mint felülről megközelithetetlen sziklafoka.
         A nyugati oldal egyenesen van hosszú fallal (BB) átépítve; itt legépebb a várfal, mely 4 láb szélességben bonthatlan szilárdan még ölnyi magasságba ma is fenn áll délkeleti szögletében oly tekintélyes bástya (C) állott, melynek mindenik oldalhossza 25 lépés volt, s melynek keletfelőli külső fala jelenleg is két öl magasságban áll fenn. E bástyánál, vagy jobban mondva falvonalba eső zömtoronynál a fal egyenes szögbe megtörődvén, a déli oldalon van tovább folytatva, hol iránya vagy 50 lépésre követhető; de itt megszakad, mivel a hegyéllel együtt leomlott a mélységbe. A szemben lévő északi oldalon szintén egyenes szögbe hajlitott fal (DDD) a dél-oldalival párhuzamosan fut; de nem fenn a hegyélen, hanem annak meredek, most erdővel benőtt oldalán vonul el, ugy hogy a faltól a hegy fenlapjáig egy 30 láb magas meredek oldal van.
         E fal mintegy 100 lépésnyire, még 3–4 láb magasságban megvan; azután megszakad (mert a hegyoldallal együtt beomlott), de nyugati végénél, – hol a hegyre félkörben felkanyarodik – ujból néhány láb magasan fennáll. – E falak által körülölelt fenn-tér görbe, közepén felmagasuló, mindkét végén lehajló; hossza 190 lépés, szélessége (keleti oldalon) 90 lépés, mi mutatja e várnak tekintélyes nagyságát. A keleti vár-falon tuli hegynyak hirtelen egybe keskenyül ugy, hogy átmérete alig 20 lépés s ezen legkeskenyebb, lefelé lejtősülő, részen egy mély átmetszés (E) volt téve, mely a közelitést ez oldalról is lehetlenné tette.
         A várfal és ez átmetszés között még egy közép védfalat emelt a természet: egy meredek oldalu szikla falat állitván oda, melyen csak bajjal lehet felmászni a tetején lévő várfalakhoz. Ezen sziklában van egy bolond kincs keresőnek lakbarlangja: egy szoba nagyságu üreg. Ott van sziklába vésett ágya, kemenczéje; ott vannak szerszámai, melyekkel ő már évtizedek óta furja, vájkálja a hegynek tömör trachyt szikláit; már évtizedek óta lakik ott, már két bányaüreget (mert bányász volt) vitt be a vár alá; egyik (G) már 30 öl hosszú alagút, mert ő a vár közép pontján levő (hol mély üreg van) kut (F) alá akar ásni, hol eltemetve lennének Rapsónné roppant kincsei; az ő s a nép hite szerént: szekérkötő rud (minővel a szénát szekéren leszoritják) nagyságu aranyrudak; roppant arany-oroszlányok, kárbunkulus szemekkel; arany-kotló fiaival; nagy arany-hordók tele arany pénzzel; az ezen roppant kincset befogadó pincze pedig, három arany lánczon csüngő, fő-nagyságu, szintén háromszögü, gyémánt által van megvilágitva.
         Ezen regés kincsnek feltalálására vágyakodik a szegény öreg, s bár jó módu gazda volt, majd mindenét elaknázta e kincskeresésbe; s bár elszegényedett, elöregedett de a feltalálás reményével még most sem hagy fel: hanem egész nyáron át a szikla üregben lakva, éhezve, nélkülözve, embert kerülve féltékenyen furja, faragja a hegyet; s midőn ő bozontos fehér szakálával, halvány arczával kiemelkedik onnan a föld kebléből, azt hinné az ember, hogy valami szellem, őre e roppant kincseknek, s félénk előitéletes ember könnyen megrémülhetne e tulviláginak tetsző lénytől. Mi előre értesitve lévén itt létéről, megjelenése által nem voltunk meglepetve, s bár eleget faggattuk, s lekenyerezni is megkisértettük, élelmünket megosztván véle: még se tudtunk e várra vonatkozólag valamit belőle kisajtolni; ő bizalmatlanul, félve tekintett reánk, mint kincskereső vetélytársakra s Istenre kért, hogy ne vigyük el a kincset, melyért ő annyit fáradozott; erről biztositva, őt megnyugtatók, s a vár-tető csucsára kimászva, gyönyörködénk az innen feltáruló szép kilátásban.
         E magas pontról látszik egyfelől a Kis-Küküllő völgye Parajddal; tul felől a Juhodvize völgye Ilyésmezővel; balra a Firtosnak gyönyörű alakzatu csucsa; tul rajta, messze távolban a fogarasi havasoknak gyönyörü lánczolata; idább a siklódi Nagykő és a szovátai havasok közt hullámzatos hegysorok felett, a hegyalji havasoknak elmosódó képei tünnek fel. S most lássuk e vár regevilágát. A rege azt mondja, hogy az e várat épitő Rapsónné, Firtosné és Tartodné három testvér volt, s mind három várban egyszerre gyujtották meg a gyertyát. Tehát e rege mutatja e váraknak egykori épitését, jelöli, hogy azok egymással láttani egybeköttetésben voltak s vész idején tüz-jel által adtak hirt egymásnak.

         Más rege azt mondja: hogy ördöngös mesterséggel épitette e várat Rabpónné; s egy bűvös kakas és macska hordta fel az anyagot a hegyre. Ez jelképezi azon roppant, szintén emberi erőt tulszárnyaló épitkezést, mely hogy miként vitetett végbe, a csaknem meredek hegytetőn szinte megfoghatatlan.
         Valamikor nagyon régen élt egy Rapsónné nevezetű tündérkirálynő, aki, nos, nem éppen lágy szívéről és harmattiszta lelkéről volt híres. Rapsónné testvére volt két másik tündérnek, Firtosnak és Tartodnak. Ők már megállapodtak, várat építettek, saját birodalmuk volt, így hát Rapsónné is úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy ő is letelepedjen. Bebarangolta a környéket, amíg rá nem lelt az Égetvésznek hátamegett húzódó magas és szeszélyes alakzatokat utánzó sziklacsoportra. Nagyon megtetszett neki a hely. Jó kilátás nyílt innen mindenfelé, s ha éppen a testvéreinek akart hírül adni valamit, csak tüzet kellett gyújtania, mert mindkét várra igen jó rálátása volt sasfészkéből.
    Rapsónnénak volt egy bűvös kakasa és macskája, velük hordatta fel az építőanyagot a hegy tetejére, tündérei pedig felépítették a várat.. Igen ám, de a várhoz út is kellett. Gondolt egyet és magához hívatta az ördögöt, és arra kérte, hogy csináljon neki egy bűvös utat. Sokáig alkudozott az ördöggel, míg végül megegyeztek, hogy Rapsónné az útért fizet egy hegy aranyat és egy völgy ezüstöt.
         Ezután az ördög egyetlen éjszaka alatt el is készítette az utat és ment a fizetségéért. De Rapsónné azt mondta, hogy időre van szüksége, míg beköltözik teljesen a várba, hisz minden vagyona Tündérországban van még, és arról is meg akar győződni, hogy az ördög valóban bűvös utat épített-e neki. Az ördög belenyugodott, hogy várnia kell a fizetségre és hazament. Rapsónné pedig befogatott színarany hintajába. Amikor éppen készült felülni, meghallotta, amint Kolozsváron elsőt harangoznak és így szólt kocsisához:
    - Nos, kocsis, csapj a lovak közé, mert szeretnék harmadik harangszóra Kolozsváron lenni. Nem akarok a miséről lekésni.
         A kocsis megcsóválta a fejét, de azért a csodás táltosok közé suhintott az ostorával. A lovak, mint a szélvész repültek a bűvös úton, s mire Kolozsváron harmadjára kondult meg a harang, Rapsónné kocsija a templom előtt állt.
         Miközben Rapsónné a templomban a misét hallgatta, otthon maradt tündérei, akik a vártól nyugatra, a Barátság tető alatt, Bodza-vápában egy barlangban laktak, az éjszakai mulatozás fáradalmait pihenték ki. Egyikük kinézett a barlangból és meglátott egy pásztort. Szólt a többieknek, majd odalibbent a pásztorhoz..
    - Jó napot bátyámuram – köszöntötte a tündér a pásztort.
    - Neked is kisasszonyka – felelte a pásztor, majd megkérdezte – , ugyan mit keres itt egy ilyen fiatal és szépséges kisasszonyka egyedül idekünn?
    - Ó, nem vagyok egyedül – nevetett fel a tündér. – Itt lakom a testvéreimmel, nem messze innen. Mikor megláttuk kigyelmedet, gondoltuk, meghívjuk hajlékunkba, hogy megpihenjen és szomját oltsa.
    - Hát, köszönettel elfogadom – felelte a pásztor felcsillanó szemmel. – Ma bizony nagyon melegen pirít a nap.
         A tündér a barlangba vezette a pásztort, akinek szeme-szája tátva maradt a csodálkozástól, látva a fényes pompát, a sok szép leányzót és a rengeteg drágakövet, aranyat. Rögtön tudta, hogy csak Rapsónné tündérei lehetnek. A tündérek körbevezették a pásztort hajlékukban, megmutattak neki minden szobát, termet, megvendégelték a legfinomabb falatokkal, a legzamatosabb borral. Három napon át táncoltak, muzsikáltak neki és enyelegtek vele.
         Mikor a tündérek ráuntak a mulatságra, a pásztor kalapját megtöltötték arannyal, drágakövekkel és útjára engedték. A pásztor kiérve a barlangból megtorpant. Gondolt egyet, és kalapjából a kincset egy bokor tövébe borította, majd visszatért a barlangba, de legnagyobb csalódására eltűntek a tündérek a pompával, kincsekkel egyetemben, csak a hideg, sötét falak meredtek rá. S bár bánkódott, megvigasztalta a tudat, hogy kinn a bokor tövében azért vár rá egy kalapnyi kincs, amibôl vehet néhány jószágot, egy takaros kis házat, meg egy darab földecskét. ment hát vissza, hogy szedje össze, de bíz hiába kereste kincseit, helyette egy kalapnyi jófajta szenet talált. Éktelen haragra gerjedt a pásztor, hogy a tündérek ilyen csúful rászedték, de nem volt mit tennie. Így lógó orral tért vissza a nyájhoz. Eképpen múlatták idejüket a tündérek, ha éppen nem úrnőjüket kísérték valahová.
         Tordáról hazatértükben Rapsónné kocsisa leejtette a kalapját. Le akart érte szálni, de Rapsónné rászólt:
    - Hiába szállsz le, mert a kalap már öt óra járóföldre maradt el.
         Ahogy telt az idő, az ördög egyre türelmetlenebb lett. Egyre csak követelte fizetségét, de Rapsónné mindig újabb haladékot kérve, hitegette az ördögöt, s közben vígan kocsikázott a bűvös úton. De biza egyszer az ördög megelégelte a dolgot, elment újra Rapsónnéhoz és követelte, hogy márpedig most ôt azonnal fizessék ki.
         Rapsónné, látva hogy nincs több kibúvó, összehajtá kecses, hófehér újjait, és arra egy aranyat, tenyerébe pedig egy ezüst tallért téve, ezt mondta az ördögnek:
    - Íme, itt van egy hegy arany és egy völgy ezüst.
         Hej, erre aztán nagyon mérges lett az ördög, hogy ily csúfosan rászedték. Dühében a bűvös utat, amit egyetlen éjszaka épített fel, egyetlen perc alatt lerombolta és eltűnt örökre.